Egy alaszkai hóbagoly család (Bubo scandiacus) életébe nyerhetnek bepillantást a kutatók és a felhasználók egy internetes oldalon, amely élőben közvetíti az Egyesült Államok legészakibb városánál fészkelő ragadozó madarak mindennapjait.

A Jeges-tenger partján fekvő Barrownál lévő fészkelő üreghez telepített nagyfelbontású kamera a héten kezdte élesben közvetíteni a baglyok mindennapjait. Az érdeklődők az explore.org internetes oldalon követhetik nyomon a történéseket.

A montanai Bagolykutató Intézet munkatársaként dolgozó Denver Holt immár 23 éve tanulmányozza az észak-alaszkai tundrán élő baglyok és legfőbb táplálékuk, a barna lemmingek életmódját.

"Nem lehet őket a hét minden napján 24 órában figyelni, még az egész nap tartó világosság mellett sem" - mondta a szakember, hozzátéve, hogy a kamera révén új megközelítésből és sűrűbb időközönként tudják megfigyelni a madarakat. A fészekre irányított kamera segítségével Holt betekintést nyerhet a madarak mindennapjaiba: megfigyelheti többek közt a szülők táplálkozási szokásait - megnézve, hogy a hím bagoly napjában hányszor hord élelmet a nősténynek -, és azt is, hogy a tojó miként őrködik naphosszat a tojások és a fiókák felett.

Az explore.org oldal másik népszerű alaszkai közvetítése a Katmai Nemzeti Park és Vadrezervátum barna medvéinek életébe enged bepillantást: a ragadozók legfontosabb napi teendői közt szerepel a park vízesésénél való lazacvadászat.

(forrás: hirado.hu)

Első alkalommal került megrendezésre a falugyermeknap, melyen egyesületünk is aktívan részt vett.

Rengeteg szervezéssel, munkával, de végül is összejött a gyermeknap. Akik résztvettek rajta, nagy lelkesedéssel teljesítették a feladatokat. Egyesületünk egy sziget volt a „Kalóztörténetben”. Az iskola volt a „Reménytelenség szigete”, az óvoda volt a „Nyugalom szigete”, a Művelődési Ház a „Sötétség barlangja”.  A tíz szigetecskéből mi voltunk az egyik. Hozzánk a „Feledés tengerén” - ami tele volt cápával és krokodillal -, átívelő hídon kellett átkelni és kirakni a puzzle kirakót, és megtalálni a memóriajátékon a képek párját, majd egy feladat megfejtésével jutottak el a következő szigetre.

Vizi István kalóztörténete alapján minden szigeten kallóznak öltözött szigetlakók várták a kalandra vágyókat. Berci Edit művelődési ház vezetője és munkatársai rengeteg energiát fektettek a díszletek és helyszínek kialakításában. Köszönet nekik érte.
 

A gyermeknap befejezése a „Tücsök” zenekar műsorával, és tábortűzzel ért véget.
Aki eljött biztosan jól érezte magát. Köszönjük! 

A történetet Vizi István írta, a térképet Berczi Edit készítette. Nagy élmény volt mindenkinek a történet is, és a térkép használata is.

Nagyné

Fényképek a galériában >>

Negyedik alkalommal rendeztük meg a vacsi erdőbe induló májusi kerékpártúrát. Elmondhatjuk, hogy ez a rendezvényünk is jól sikerült. 40 bátor ember nekiindult a túrának. A Polgármesteri Hivatal elől indultunk és negyvened magammal hamar odaértünk a piknikhelyre.

Minden korosztály képviseltette magát. A legfiatalabb kerékpározó 5 éves, a legidősebb 75 éves. Természetesen a nyugdíjasok ismét kitettek magukért, mert tőlük jöttek a legtöbben. De köszönjük a Polgármester asszonynak és férjének is, hogy velünk tartottak.

Egyesületünk paprikás krumpli ebédet készített virslivel, amit köszönünk a Szaller családnak, hogy felajánlotta ezzel is gazdagítva az ebédet. Jóízűen elfogyasztottunk. Azért volt izgalom, mert egyik nyugdíjasunk kiverte a füléből véletlenül az arany fülbevalóját, melyet nagyon sokáig kerestünk, hála az égnek, nem hiába. A „sasszemek” végül is eredménnyel jártak, mert nagy izgalom után és lemondás után, végül is meglett, mindenki nagy örömére. A gyerekek voltak sétálni, sok élménnyel tértek vissza. De sportoltak is, mert hoztak labdát, amivel lehetett focizni, így megmozgattak vállalkozó szellemű felnőtteket is. Nagyon jó hangulatban telt el ez a nap. Amíg terveztük a kirándulást, addig a nap is velünk volt. Akik később indultak, azok egy kicsit megáztak, de nálunk megszáradhattak, és ami még megmaradt ebédről egy kis krumpli azt jóízűen elfogyasztották.

Jó kis csapat volt. Köszönjük!

Nagyné

Már nyolcadik éve, hogy megrendezzük a veszélyeshulladék-gyűjtést. A szemétszedést pedig már tizedik éve minden évben megrendezzük, van, amikor kétszer is. Az Önkormányzattal közösen a lomtalanítást már  harmadik alkalommal sikerült megszervezni.

Nagyon köszönjük a lakosságnak, hogy partner volt a programunkban. 

Rengetek hulladéktól szabadultunk meg. A lomtalanításra kiállt nagykonténeres autó tele lett és a kukás autónak is fordulnia kellett. Veszélyes hulladék pedig olyan sok volt, hogy 3-szor fordult az autó, és mindháromszor tele volt tömve dugig. 

A szemétszedésben is sokan részt vettek, melyet szintén nagyon szépen köszönünk, hogy ennyien áldozták fel a szombat délelőttjüket, hogy kihozzák azt a rengeteg hulladékot, és szedjék a mások által eldobált szemetet. Habár nem igazán értem, ha valami kiürül, akkor miért ahol állnak ott dobják el, ha addig tudták magukkal vinni, akkor miért nem vitték a kukáig el?!  

Bízunk benne, hogy ezt az időt is meg fogjuk érni, hogy már nem lesz szükség a szemétszedésre, mert eljut mindenki tudatához, hogy ha eldobja a szemetet, azt valakinek fel kell szednie. És nem dobja el az erdőben az ösvényen, vagy az út szélén.

Nagyné

Egyesületünk tagjai közül páran örömmel tudatják, hogy maradéktalanul teljesítették a nagyvázsonyi „gyalogtúra” teljes hosszát. Sőt talán túl is teljesítették.

Négy tagunk vállalta azt a nagy kihívást, hogy elmegy az Örökség Egyesület szervezésében megrendezésre kerülő gyalogtúrára (Tiszai Zoltánné, Holi Mihályné, Nagy László és Nagy Lászlóné), mely nem is volt kis kihívás. Busszal mentünk Nagyvázsonyba 42-en, ott tettünk egy 30 km-es gyalogtúrát, mely nagyon nehéz terepen történt, mivel előző nap eshetett az eső és ott nem homok van, így gyúrtuk egész nap a sarat, de nagyon szép helyen jártunk.
Nagyon elfáradtunk, de élményekkel gazdagon jöttünk haza.

A Wikipédia oldalán találtam, egy kis ízelítő Nagyvázsony történetéből.

Története

Nagyvázsony és környéke már ősidők óta lakott terület. A római korban hadi út haladt itt keresztül, s az út mentén római kori település maradványaira bukkantak. A rómaiak ittlétét bizonyítják a szintén itt talált leletek és kőfeliratok.
A honfoglalás után a Váson nemzetség telepedett itt le. A település első írásos említése a tatárjárás idejéből való. Ebben az időben több falu volt ezen a környéken. Nagyvázsony egyik szomszéd faluja Nemesleányfalu volt, melyet már 1082-ben megemlítettek. A két falu később egyesült.

A 14. században a település a Vezseny család tulajdonába került. A Vezsenyiek utolsó sarjának halálakor a birtok a koronára, Mátyás királyra szállt vissza. Mátyás király a birtokot 1472-ben Kinizsi Pálnak adományozta. Kinizsi Pál a birtokon várat építtetett. A várnak köszönhetően a település virágzásnak indult. Nagyvázsonyt 1488-ra már a megye jelentős falvai közé sorolták. 15. század-ban épült a Pálos kolostorja. Kinizsi a szerzeteseket a szomszéd faluból hozatta.Majd 1552-ben Veszprém elfoglaltával a katonák felrobbantották a kolostort , nehogy beköltözzön a török. Nagyvázsony mezővárosi rangjára a jelentős heti vásárok, a településen lévő iparosok nagy száma és a templomok utaltak.
A 16. században Nagyvázsonyt is megtámadták a törökök. A Nagyvázsonyi vár hol török, hol magyar kézen volt. A várat véglegesen 1598-ban sikerült visszafoglalni. A török időkben a vár katonái a vár alján építették fel szállásaikat, így szinte egy új települést hoztak létre.

A 17. században a település megpróbálta helyrehozni a törökök által okozott károkat. 1649-ben a várat a király a Zichy családnak adományozta. 1651-ben már városként említették Nagyvázsonyt, holott jogállása nem érte el a mezővárosokét. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét.
A település fejlődése megállt. Zichy Imre a 18. század elején német telepeseket hívott ide. Azonban a telepesek ittléte sem tudta felvirágoztatni a települést, s régi rangját és jelentőségét Nagyvázsony teljesen elvesztette. 1890-től még népessége is csökkenni kezdett, de ez a csökkenés az utóbbi időkben már megállt.”

Nagyné

Egyesületünk megkezdte az éves programját. Első programunk a Tájház udvarán megrendezésre kerülő „batyus majális” megszervezése volt, mely ebben az évben is jól sikerült. Szép napsütéses időben ünnepeltük meg május elsejét, most már harmadszor.

Nagyon sok finomság volt, hidegtáltól elkezdve, szendvicsig, sült csirkétől süteményekig mindenféle. De a szalonnasütés sem maradt el, nagy volt a lelkesedés, utána pedig jóízűen megettük azt is. Sőt, volt aki kolbászt is sütött és falatkákat készített és úgy kínálgatta  a többieket.

Ebben az évben is a többi civil szervezettel közösen ünnepeltünk, mint eddig is. Természetesen nagyon köszönöm a Nyugdíjas Egyesületnek, hogy olyan szép számban jelen voltak, és jókedvükkel, énekükkel, Kovács Jani a harmonikájával gyarapították, színesítették ennek a napnak a színvonalát. A gyerekek is jól érezték magukat, Takács Líviben valószínűleg egy fiú veszett el, mert bármelyik fiú megirigyelhetné a kancsika tudományát.

Sikerült hagyományt teremtenünk, így jövőre is folytatni fogjuk május elsejének megünneplését.

Nagyné

Az alábbi linkre kattintva olvasható a Hernádi Környezetvédő és Faluszépítő Egyesület egyszerűsített 2013. évi beszámolója:

Közhasznú jelentés 2013. (pdf)

Korábbi évek közhasznú jelentései:
Közhasznú jelentések (2003 - 2013.

Elkészült és jóvá is hagytuk az idei év programjait és azok időpontjait.

A részletes program itt olvasható >>

A Szinva Csoport tagjai elérték a 275 méteres mélységet a bükki Bányász-barlangban március 15-én.

A 300 méteres álomhatár közelébe jutottak magyar barlangászok. A Szinva csoport önerőből jutott le az eddig legmélyebb ismert magyar barlang aljára.

A kutatást vezető Rántó András a Felsőtárkányban szerdán tartott sajtótájékoztatón elmondta: a Bükki Nemzeti Parkban, Lillafüred és Bánkút között található Bányász-barlangot az 1960-as évek közepén kezdték el feltárni. A több hullámban folytatott kutatás során 87 méteres mélységig jutottak el akkor a barlangászok. A feltárás 2010-ben vett új lendületet: a több barlangászegyesület tagjaiból szerveződött Szinva Csoport kisebb bontás után új kürtőkre bukkant - közölte Rántó András. Négy év alatt, idén március 15-én jutottak el az új rekordmélységig, megelőzve ezzel az eddigi csúcstartó, ugyancsak a Bükkben lévő, 254 méter mély István-lápai-barlangot - tette hozzá.

Sűrű Péter kutatásvezető-helyettes hangsúlyozta, hogy a kutatásnak ezzel még nincs vége. A Miskolc vízellátásának 20-25 százalékát biztosító Szinva forrásához kapcsolódó Bányász-barlang mélysége meghaladhatja a 400 métert, hossza pedig akár 40-50 kilométer is lehet. A feltárásban szintén részt vevő Nagy Gergely közölte, hogy a barlangászat nem magányos hősökről szól, hanem csapatmunka. A Bányász-barlangban 2010 óta mintegy 30 barlangász dolgozott összesen 3000-4000 munkaórát és mintegy ötmillió forintot áldozva a kutatásra.

Hazánk legmélyebb természetes képződménye egy hónappal ezelőttig a Bükkben található István-lápai barlang volt - járatait éppen ötven évvel ezelőtt, 1964-ben fedezték fel. A barlangnak a felszíntől számított legmélyebb pontját 254 méter mélységűnek mérték. Ez a mélységi rekord idén március közepén dőlt meg a Szinva Csoportnak köszönhetően. A csúcsdöntés négy évvel korábban kezdődött, pontosabban ötven évvel ezelőtt. 2010-ben az ország különböző területeiről összegyűlt barlangkutatók harminc fős csoportja a szintén a Bükkben található Bányász-barlangban kezdett kutatni - ezt az 1993 óta fokozottan védett, csak engedéllyel látogatható barlangot ugyancsak 1964-ben kezdte el feltárni a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport.

A cikk folytatása >>

Gödöllőn, belépve a Szent István Egyetem Botanikus Kertjébe egy terebélyes fa már messziről magára vonja tekintetünket közel 20 méteres termetével és több mint 320 centiméteres kerületével.

A helyi legenda szerint Grassalkovich Antal gróf ültette, aki egy szerencsés kimenetelű vadászat után a sebzett vadkan elől egy vadkörtefán talált menedékre. Hálája jeléül elrendelte, hogy gödöllői birtokán 1000 vadkörtét ültessenek. Ebből mára ez az egy példány maradt meg. 

A sikeres isaszegi csata után nem meglepő, hogy a természethez, a növényekhez gyermekkora óta vonzódó Kossuth Lajos nem a nyüzsgő gödöllői főhadiszálláson, a kastélyban, hanem az akkor már terebélyes vadkörtefa alatt fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot. 

A kiegyezés után az uradalmat koronázási ajándékként megkapó királyi családból, a bájos és a magyarság számára oly kedves Erzsébet királyné, Sisi igyekezett felfedezni kedvenc nyaralóhelyének minden zegét-zugát. Egyik első kilovaglása során éppen az erdő szélén nyargalt, amikor megpillantotta a vadkörtefát. A gyeplőt sebesen megrántva megállította száguldó paripáját. A fa éppen akkor érlelte bőkezűen termését és a lelkes Sisi megfelejtkezve az udvari etikettről örömében kiáltozva lelkesen megölelte a fát, majd jóízűen falatozott a vén fa földre hullott, érett gyümölcseiből. 

Ettől kezdve gyakran látogatta a matuzsálemet, nyáron szívesen hűsölt lombjai alatt, tavasszal virágpompájában gyönyörködött, míg ősszel a hatalmas lombozat színkavalkádja ejtette ámulatba a királynét, aki nyugalmat és békességet talált a fa tövében. Állítólag itt ismerkedett meg Andrássy gróffal is, aki fülig szerelmes lett belé, ezért a gödöllőiek azóta is a szerelmesek fájaként tartják számon a jó öreg vackort.

(forrás: Szeretlek Magyarország)