Túl vagyunk a kiránduláson, mely ismét jól sikerült. Aki ott volt, nagyon jól érezte magát!
Nagyon sok mindent láttunk, hallottunk. Az idegenvezetők nagy lelkesedéssel mesélték el a Bakonyba történteket. Sok érdekes dolgot láttunk.

 
Először is voltunk a Bakony Vajdai múzeumba, ahol sok aggancs és kitömött állat volt kiállítva. Majd az Iskola múzeumot tekinthettük meg, ami szintén nagyon érdekes volt.  Majd kisvonatra száltunk, és elvittek minket a Pisztrángos tóhoz, amiben ugyan már nincs pisztráng, de szép erdő veszi körül. 

Megnéztünk egy emlékhelyet, ahol a lakosság adakozásából épül fel a haranglább és még két kereszt is, amit emlékhelynek nyilvánítottak a kilakoltatottak emlékére. Rendezvényeket is szerveznek oda. 

Kisvonatozás után ismét megálltunk Németbányánál, ahol a St. Márton Kápolnát tekinthettük meg, mely szintén a helyi lakosság adakozott össze. Ez is mutatja, hogy ha összefognak, akkor sikerülni fog bármit elérni. Emléket állítva azoknak, akiket kiköltöztettek otthonaikból.
Ezek után ismét vonatozás következet. Különböző korú erdőkön keresztül eljutottunk a  hármashatárra és a valamikori kőbánya maradványához.
Nagyon szép, látványos helyeken jártunk.
Még arra is volt időnk, hogy a Nimród étteremben megebédeltünk, ahol nagyon szívesen fogadtak és nagyon gyorsan kiszolgáltak, pedig frissen kellett elkészíteni az ételek nagy részét. Nagy meglepetés volt, és nagy öröm, hogy nem kellett órákat várnunk a kiszolgálásra.
Mivel annyi információt kaptunk, amit nem lehetett mind megjegyezni, így egy kis ismertető a történetéről:

„A település nevét 1401-ben említette először oklevél, de Farkasgyepű és környéke már ősidők óta lakott hely lehetett, melynek bizonyítékai a késői bronzkorból származó, a Pörös erdőben lévő, ma is fellelhető halomsírok, melyek feltárása során csont, cserép, bronz-tű és csontmaradványok kerültek napvilágra. Az itt talált leletek a pápai Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeum Gyűjteményében találhatók. 

A Bakonyban a honfoglalás után kialakuló államszervezet keretén belül Erdőispánságot hoztak létre, melynek székhelye Csehbányától délre néhány kilométerre fekszik. Az Erdőispánság a később létrejött közigazgatási szervezettől függetlenül még sokáig működött. A területet mára visszafoglalta ugyan az erdő, de csekély falmaradványok így is fellelhetők itt. 

A 14. századra a nagyarányú birtokadományozások és a közigazgatási szervezetek átalakítása következtében meggyengült az Erdőispánságok szerepe. Hölgykő várát Nagy Lajos király az 1378. március 17-én kelt alapítólevelében a Városlődi karthauzi szerzetesek kolostorának adományozta, majd 1555-ben, a Veszprémi Püspökség birtoka lett, és aztán tulajdonukban is maradt 390 éven át, 1945-ig. 

Az 1910-es népszámláláskor Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott, lakosainak száma 374 volt. Ebből 45 magyar, 327 német, melyből 370 volt római katolikus.

1944 végén a nyilas vezetőség a Vörös Hadsereg elől először Farkasgyepűre tette át a székhelyét, amit Gyepű I. névvel illettek. Később innen Brennbergbányára települtek.”  (Wikipédia)

A kiránduláson készült képek a galériában láthatók >>