"1972-ben június 5-ikén nyílt meg Stockholmban "Ember és bioszféra" címmel az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája. A konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi környezetvédelmi világnappá nyilvánította. A világnap célja, hogy felébressze az emberekben a felelõsségtudatot, és rávezesse õket arra, hogy mindenkinek magának kell tennie valamit természetes, épített, társadalmi és belsõ környezetünk megóvásáért, harmonikusabbá tételéért.

A környezetvédelem kialakulásának története: A környezetvédelem mint országhatárokat átlépõ, nagy társadalmi mozgalom a 20. század hatvanas éveiben alakult ki az Amerikai Egyesült Államokban. 1962-ben egy fantáziadús amerikai újságírónõ, Rachel Carson megírta Néma tavasz címû mûvét. A könyv a természetben felhasznált kémiai anyagok kedvezõtlen biológiai hatására hívta fel a figyelmet. A Néma tavasz nem nevezhetõ tudományos mûnek, ugyanakkor igen színesen és megrázóan ábrázolja a peszticidek helytelen alkalmazásának nemkívánatos következményeit. Ez a népszerû könyv kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a környezet megóvása társadalmi mozgalommá vált. A 20. század hatvanas éveinek elsõ felében az a látomás, amelyet Rachel Carson leírt, teljesen szokatlan volt és drámai módon rázta fel a vezetõ értelmiségi körök lelkiismeretét. Ennek következtében a Néma tavasz címû könyv megjelenésétõl lehet számítani a környezetvédelem fogalmának bekerülését a társadalmi tudatba és az emberek gondolkodásába.

A 20. század hetvenes évtizedének elsõ fele tele volt jelentõs eseményekkel, amelyek hosszú idõre meghatározták a környezetvédelmi cselekvések irányait. A környezet- és természetvédõ aktivisták javaslatára 1970. április 22-ikén tartották meg az Egyesült Államokban az elsõ Föld Napja rendezvényt. A média nagy segítséget nyújtott az esemény népszerûsítéséhez, ennek köszönhetõen országszerte mintegy 20 millió ember vett részt a különbözõ rendezvényeken, felvonulásokon, és tiltakozott a környezet romlása ellen. A modern környezetvédelmi mozgalmak megjelenését ettõl a dátumtól számítják. Késõbb a kezdeményezés átterjedt a többi kontinensre, és ma már világszerte, így Magyarországon is minden évben megtartják a Föld Napját április 22-én, amikor is értékelik a globális és helyi problémákat. A következõ fontos esemény a Római Klub létrejötte volt, ami a globálisan gondolkodó elit értelmiség vitafóruma, szigorúan zártkörû tagsággal: maximum 100 fõ lehet a tagja. E zártkörû elit társaság elsõ jelentését Dennis Meadows és munkatársai állították össze, és 1972-ben jelent meg Növekedés határai címmel. A szerzõk arra a következtetésre jutottak, hogy a 21. század közepére globális környezeti katasztrófa léphet fel, kimerülnek a természeti erõforrások, drámai módon megnövekszik a környezet szennyezettsége, s a Föld rohamosan növekvõ lakosságát egyre nehezebb lesz megfelelõ mennyiségû és minõségû élelemmel, ivóvízzel ellátni. Mindennek elkerülésére kidolgozták a globális egyensúly koncepcióját, amely szerint sürgõsen csökkenteni kell a népesség növekedését, korlátozni kell az ipari termelést és a meg nem újuló természeti erõforrások felhasználását. A jelentés javaslatai nagyrészt és egyoldalúan a gazdasági növekedés korlátozására irányultak. A fejlõdõ országok politikusai és tudósai általánosságban ellenérzéssel fogadták a Római Klub elsõ jelentését, amely lényegében megalapozta a zéró növekedés koncepcióját. A fejlõdõ világ esetében mindez egyenlõ lett volna a szegénység és elmaradottság konzerválásával. Így természetes, hogy ezeket a nézeteket a fejlõdõ országok politikusai, közéleti személyiségei nem tehették magukévá. Minden kritika ellenére a Növekedés határainak óriási érdeme, hogy felrázta a világ lelkiismeretét. Vitákat gerjesztett a további útkeresés, a méltányos, történelmileg is igazságos megoldások érdekében.
További lényeges elõrelépést jelentett az UNESCO Ember és bioszféra programja. E nemzetközi együttmûködési programot több éves elõkészítõ munka után, az UNESCO 1970 októberi közgyûlésén fogadták el. Alapvetõen azt vizsgálták, hogy az egyes éghajlati övezetek - mint például a trópusi erdõk, mérsékelt égövi erdõk, szavannák és füves területek, hegyi ökoszisztémák, illetve tavak, folyóvizek, tengerparti övezetek, szigetek - élõvilága és az emberi tevékenység között milyen kölcsönhatások alakulnak ki. Az 1972. június 5-iki konferencia nagy hatással volt a környezetvédelmi politika kialakulására nemzeti szinten. A tanácskozás nyomán létrehozták az állami környezetvédelmi szervezeteket - hivatalok, minisztériumok alakultak. Magyarországon 1977-ben alapították meg az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt mint illetékes fõhatóságot. Az április 22-iki Föld Napja és a június 5-iki Környezetvédelmi Világnap között kialakult egyfajta munkamegosztás. Az elõbbin elsõsorban a természetvédelemre koncentrálnak, és fõ szervezõi inkább társadalmi szervezetek, az utóbbin a környezetvédelem a fõ téma, és szervezésében inkább a kormányzati intézmények vesznek részt. A két tábor kölcsönösen segíti egymást."
(Az információt a Fõvárosi Szabó Ervin könyvtár honlapján találtam)