A Hernádi Környezetvédő és Faluszépítő Egyesület buszkirándulást szervezet Ipolytarnócra, az ősmaradványok megtekintésére. Visszamentünk az időben, és bejártuk a Geológia tanösvényt idegenvezetővel, amely egy 3 D-s mozi vetítéssel ért véget, ami megmutatta, hogy milyen ősállatok éltek itt, majd sétát tettünk a Biológiai ösvényen is, ahol gyönyörködhettünk az erdő szépségében.

Elmondhatjuk, hogy jól sikerült kirándulás volt, sok látnivalóval. A bátrabbak voltak a lombkorona felett átívelő függőhídon is. De megnéztük a Miócén erdőt is, ami végül is nem kimondottan erdő, hanem az ősvilágot mutatja be, tavakkal, ősállatokkal. Azért voltak olyan bátrak is, akik a 4 D-s moziba is beültek, ahol mozgó székeken ülve élvezhették a mozi varázsát.

Most egy kis történelmi áttekintést is kimásoltam ide, hogy aki nem volt még ott, és nem volt velünk, azok is ízelítőt kaphassanak, hogy mit láttunk.

„Az Ipolytarnóci ŐsmaradványokTermészetvédelmi Terület világhírű őslénytani lelőhely, egy 20 millió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa során betemetett „ősvilági Pompeii”, nem csoda, hogy Európa Diplomás. A terület tudományos vizsgálatai 1836-ban kezdődtek el, 1944 óta védett. A magyar állam tulajdonában és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében levő 510 hektáros előfordulás földtani örökségét különleges interpretációban mutatja be látogatóinak, a geoturizmus kedvelt kirándulóhelye. Honlapján több nyelvű turisztikai információ és letölthető szakanyag található.

A terület legfontosabb ősmaradványai: cápafogakkal hintett tengerparti föveny, szubtrópusi erdő hatalmas, megkövesedett fái, egzotikus növénylenyomatok, ősvilági élőlények lábnyomai, a vulkáni tufa áradatában összesült maradványok.

Cápafogas homokkő

A Paratethys partszegélyi övezetében, 23 millió éve halmozódott fel az a homokkő, mely a geológiai tanösvény elején fogadja a látogatókat. Jellegzetes zöld színét a glaukonit ásvány 5%-ot meghaladó feldúsulása okozza. Így keletkezett a partszegélyi környezetben, a cápafogakat, és ráják, delfinek, tengeritehenek, krokodilok csontjait tartalmazó „cápafogas réteg”. Eddig 25 cápafaj maradványait mutatták ki az összemosott, áthalmozódott maradványokból.

Ősállatok lábnyomai

A területen felszínre bukkan a lábnyomos homokkő, mely kétezer négyzetkilométer felületen, 11 gerinces állatfaj 3 ezer lábnyomát tartalmazza. Többek között ősorrszarvú, őz, szarvas félék, ragadozók és madarak lábnyomai, illetve egyéb nyomfosszíliák találhatók a megkövült iszapban.

Kövesedett fák

A világ legnagyobb ismert, kövesedett pinus-féléjét (Pinuxylon tarnocziense) a Borókás-patak oldalában találták meg, 8 méter kerületű és közel 100 m hosszúságú. A fatörzs megkövesedését a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav okozta. A terület tudományos vizsgálata 1836-ban kezdődött el Kubinyi Ferenc munkája révén.

Levéllenyomatok

A lábnyomos felszínt növénymaradványok is tarkítják. Több, mint 15 ezer levéllenyomat található a területen, főképp páfrányok, pálma, babér, magnólia, platán-félék és óriási kimagasló fenyők alkották az egykori trópusi-szubtrópusi esőerdő növényzetét.

A vulkáni katasztrófa

A vulkáni katasztrófa megőrizte a terület állat- és növényvilágát. A riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatok átjárták az alsóbb rétegeket, kötőanyagot adva a lábnyomok homokkövének és a fatörzseknek. A vulkáni anyag kormeghatározása szerint az itt található lábnyomok 17 millió évesek.

Tanösvények

Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen több, tematikus tanösvény került kialakításra. Ezek közé tartozik a Kőzetparki Ösvény, a Biológiai tanösvény, a Kőszikla ösvény és Geológiai ösvény.

Kőzetparki Ösvény 700 m-es hosszúságban mutatja be a földtörténeti múlt emlékeit, a tájékozódást 2 millió évenkénti tanúkövek feliratai és az idősorba illeszkedő kőzetminták segítik. A Biológiai tanösvény a terület élővilágát ismerteti, kettő, illetve négy km hosszúságú erdei ösvényeken. A 4 km hosszú Kőszikla ösvényen vízmosások, tanyaromok, kőzetkibúvások és felhagyott kőbányák láthatóak. A Geológiai ösvény legfontosabb ősmaradványai a cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok és az ősállati lábnyomok. A lábnyomos homokkövet két csarnok és egy védőpince rész mutatja be.” Wikipédia